A mai szenvedés két tapasztalatot is hozott.
Az egyik friss,
a másik azért egy ideje már érik.
Kezdjük a frissel.
Egy fullos esküvői ebéd után nem könnyű
futni. Hát még úgy, hogy végigeszed a menüt, majd lefojtod egy kis somlóival. A
somlói fél távnál jelzi, hogy ő bizony túl nagy. És jöjjön a nagy igazság (nem hinnéd...): Ekkor nem megpihenni és
folytatni kell, nem kell legyőzni azt a vödör somlóit! Ott is lehet hagyni. Persze tudtam már akkor is, hogy nem jól
csinálom.
Na de mintegy 3 órával később, a lefutott közel 7,5 km minden pillanatában, minden méterén, újra és újra megerősödött bennem.
No és a másik:
Egy lejtő, ami rövid és nagyon lankás, visszafelé
megközelítve egy rettenetesen meredek és hosszú emelkedő. Hogy van ez vajon? És legfőképpen: miért nincs fordítva?
Ja és persze továbbra is lassú vagyok. Mi lesz itt jövő
vasárnap???

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése