Vállaltam, hogy számon kérhettek, így most vallok:
SZERDA ÓTA NEM FUTOTTAM.
Az volt a terv, hogy majd pénteken a koncert előtt. De nem volt idő, mert dolgozni kellett szinte az indulásig.
Aztán, hogy majd szombaton, ha hazaérünk a kórházból, ahol apukámat látogattuk meg. Sötétben értünk haza.
Na nem baj, majd vasárnap, más dolgom sincs.
Erre esett. Néha elállt, s amikor felálltam volna a kanapéról, már esett is újra.
Na jó bevallom, nem borultam ki mélyről, a szívem mélyéről.
Jól esett egy kis lustálkodás, gondoltam, majd ma.
De ma megállás nélkül esik.
Futottam már esőben, nem gond. Legalábbis úgy, hogy ha menet közben kap el, nem állok meg. De nem indulok el esőben, annyira nem vagyok én sem elkötelezett. No de még ha el is indulnék, itt akkor sem menne, mert nincs aszfalt út, és ennyi víztől csúszósra ázik a föld.
Szóval ez a poszt a nem futásról szól.
Amikor először nem zavar, utána pedig elkezd frusztrálni.
Mostmár mennék nagyon.
De nem tudok.
És már megint dörög...
![]() |
| forrás: store.nike.com |

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése