Ezen felbuzdulva (???), úgy döntöttem, hogy ma cél az 5 km.
Túl jól emlékszem még, hogy tavaly nyár végén az 5 km már a ciki táv volt. "Csak nem állok meg 5 km-nél"-gondoltam akkor.
Ma meg azt, hogy "csak kibírok valahogy 5 km-t".
Menetközben aztán tettem magamnak egy kis engedményt, hogy ha nagyon kipurcanok, akkor a 4,5 is elfogadható. Mondjuk ezt azért csináltam csak, mert pontosan ismerem magam, hogy ha 4,5 km-t lefutok, akkor 500 méteren úgysem hagyom elúszni a napi célt. Kit akarok átverni?
![]() |
| forrás: marineposition.se |
Most volt benne öröm is, nemcsak szenvedés. A tóparton - mert megint elmerészkedtem olyan messzire - megnéztem a pecásokat, a fodrozódó vizet, nagyot szippantottam a tavi levegőből. Tudjátok, az olyan más, mint a nem tavi.
Szóval nem állítom, hogy simán ment, de végre öröm is volt benne, újra látom, hogy miért is kedveltem meg.
És persze most, így utána... Juhuuuuuuuuu


