2015. április 26., vasárnap

Az 5, ami jobban megy, mint a 4

Pont egy hete a 4 km csak 80 méteren múlt, de képtelen voltam megtenni azt a 80 métert. Az egész nagyon nehéz és fárasztó volt.
Ezen felbuzdulva (???), úgy döntöttem, hogy ma cél az 5 km.

Túl jól emlékszem még, hogy tavaly nyár végén az 5 km már a ciki táv volt. "Csak nem állok meg 5 km-nél"-gondoltam akkor.
Ma meg azt, hogy "csak kibírok valahogy 5 km-t".

Menetközben aztán tettem magamnak egy kis engedményt, hogy ha nagyon kipurcanok, akkor a 4,5 is elfogadható. Mondjuk ezt azért csináltam csak, mert pontosan ismerem magam, hogy ha 4,5 km-t lefutok, akkor 500 méteren úgysem hagyom elúszni a napi célt. Kit akarok átverni?

forrás: marineposition.se
De a lényeg, hogy futottam, helyenként totyogtam, szenvedtem, de valahogy mégsem annyira, mint a múlt héten.

Most volt benne öröm is, nemcsak szenvedés. A tóparton - mert megint elmerészkedtem olyan messzire - megnéztem a pecásokat, a fodrozódó vizet, nagyot szippantottam a tavi levegőből. Tudjátok, az olyan más, mint a nem tavi.


Szóval nem állítom, hogy simán ment, de végre öröm is volt benne, újra látom, hogy miért is kedveltem meg.

És persze most, így utána... Juhuuuuuuuuu

2015. április 19., vasárnap

Azért jó tavasszal futni...

2 hét lustálkodás után ma nekiindultam újra.

Azt terveztem, hogy ebben a szép, napos időben futás közben majd sorra veszem, hogy miért is olyan szuper tavasszal futni, és erről írok egy jó kis inspiráló posztot. Azt gondoltam, ez egy olyan írás lesz, hogy még az is futócipőt húz, aki eddig soha nem is gondolt rá.
Nekiindultam, és éreztem, hogy a nap süt, kezdek átmelegedni, néztem, ahogy minden zöldell, és hamarosan még azt is éreztem, ...
forrás: poosugar.com
... hogy mindjárt összecsuklom, és kiköpöm a tüdőmet.

forrás: clipartpanda.com
Azzal kellett szembesülnöm ezen a csodás tavaszi napon, hogy a kondim még mindig a semmiben van. Nyilván nem segített, hogy az elmúlt két hétben csak beszéltem a futásról, beneveztem egy versenyre, és gondoltam is sokat rá.

Jé, ettől nem megy jobban.

Őszinte leszek, a mai alkalom szörnyű volt! Biztos ez is kell a fejlődéshez, de voltak olyan pontok, ahol úgy totyogtam - futást imitálva - , hogy magam előtt  is szégyelltem. Sőt 2,5 km után bele is kellett sétálnom egy picit.

Végül az újraindulás után jobb lett - mondjuk ebben az is szerepet játszott, hogy a kb. 1 km emelkedő után végre jött a lejtő - és legalább keringésileg sikerült átvergődnöm a holtponton. De fizikailag... Mindegy, meglett a közel 4 km és bár rettenetes szenvedések árán, de most már túl vagyok rajta.

És most...

Most nagyon nagyon nagyon jó! Azt érzem, hogy legyőztem magam, a lustaságom, az emelkedőt, a kilométereket,  és mozogtam. Büszke vagyok, hogy csak pár másodperccel vagyok lassabb, mint tavaly ilyenkor és tervezem a következő alkalmat.

Futni néha nagyon nehéz. De futás után mindig rettentően jó. Már csak ezért is megéri!