- Majd meglátjuk még, hogy alakul az év,-mondta reggel 8 körül a kocsiban-gondolom, majd még a Spar-on is el akarsz indulni.
- Nem, azon idén nem.
- Neeeem? Na jó, majd meglátjuk. - mondta ezt annak a bölcsességével, aki már 10 éve ismer, és tudja az összes nünükémet, sőt békésen, és szó nélkül el is szenvedi azokat.
Mindez ma történt még a 30. Wizz Air Félmaratonváltó előtt.
És én tényleg meggyőződésből mondtam, hogy a maratonváltó idén már nem fér bele. Nem vagyok olyan fitt, nem tudok ennél a mai 6 km-nél többet vállalni. A maratonváltóhoz pedig ez kevés.
Aztán eljött az én időm. Lefutottam a magam távját, és bevallom, kegyetlenül szenvedtem. Nem volt olyan könnyed, mint tavaly. Küszködtem, vergődtem, zsibbadtam, és mivel csak a fél fülemben volt füles, nem hallottam az alkalmazás szövegét, így nem is tudtam, hogy milyen tempóval vergődök. Azt tippeltem, hogy minden eddiginél lassabb vagyok, mert hát érzem, hogy mennyire nem megy.
Nézegettem hátra, hogy jön-e az a fránya busz. Szerencsére nem jött, nem is láttam, csak azt, hogy még jó sokan vannak mögöttem.
Aztán egyszer csak feltűnt a váltópont, átadtam a váltórajtszámot, és leállítottam az alkalmazást.
No meg meg is néztem. És akkor olyat láttam, hogy az csak na... 7:45/km.
A tapasztalt futók most azt gondolják, hogy "na igen, ez tényleg lassú", de én, aki idén még csak 8:30 körüli időket futottam, és eddig a leghosszabb távom 5,5 km volt, ma 6,5 km-en 7:45-öt futottam.
Naná, hogy nem jött az a busz...
EUFÓRIA!!!
Komolyan le voltam nyűgözve magamtól. És ettől minden szenvedés azonnal megfakult. Maradt a végtelen elégedettség és boldogság.
Ráadásul ez a 6 és 8 km közötti távon életem 2. legjobb ideje. Aztaaaa! Tessék, pedig a 20 centis vágás a jobb oldalamon minden reggel és este emlékeztet arra, hogy mi is volt. Persze a lényeg, hogy VOLT. Ezek szerint igenis vezet út a régi futó-formámhoz. Hosszú még, de nem bejárhat... izé, befuthatatlan.
Juhéj!
A föld felett lebegve telt a következő pár perc. BOLDOGSÁG!
Hazafelé az autóban azon kaptam magam, hogy a Spar váltóbeosztását nézem. Van benne egy 7 km-es táv!
- Végülis - mondom Neki - a 7 km-t még be tudom idén vállalni. Neked "csak" a 11-et kell, és találnunk kell még 2 váltótársat.
- Bevállalom a 11-et. - mondta. És ÚGY mosolygott. Annak a bölcsességével, aki már 10 éve ismer, és aki hagyja belerángatni magát az összes hülyeségbe, amit csak kitalálok.