2015. április 19., vasárnap

Azért jó tavasszal futni...

2 hét lustálkodás után ma nekiindultam újra.

Azt terveztem, hogy ebben a szép, napos időben futás közben majd sorra veszem, hogy miért is olyan szuper tavasszal futni, és erről írok egy jó kis inspiráló posztot. Azt gondoltam, ez egy olyan írás lesz, hogy még az is futócipőt húz, aki eddig soha nem is gondolt rá.
Nekiindultam, és éreztem, hogy a nap süt, kezdek átmelegedni, néztem, ahogy minden zöldell, és hamarosan még azt is éreztem, ...
forrás: poosugar.com
... hogy mindjárt összecsuklom, és kiköpöm a tüdőmet.

forrás: clipartpanda.com
Azzal kellett szembesülnöm ezen a csodás tavaszi napon, hogy a kondim még mindig a semmiben van. Nyilván nem segített, hogy az elmúlt két hétben csak beszéltem a futásról, beneveztem egy versenyre, és gondoltam is sokat rá.

Jé, ettől nem megy jobban.

Őszinte leszek, a mai alkalom szörnyű volt! Biztos ez is kell a fejlődéshez, de voltak olyan pontok, ahol úgy totyogtam - futást imitálva - , hogy magam előtt  is szégyelltem. Sőt 2,5 km után bele is kellett sétálnom egy picit.

Végül az újraindulás után jobb lett - mondjuk ebben az is szerepet játszott, hogy a kb. 1 km emelkedő után végre jött a lejtő - és legalább keringésileg sikerült átvergődnöm a holtponton. De fizikailag... Mindegy, meglett a közel 4 km és bár rettenetes szenvedések árán, de most már túl vagyok rajta.

És most...

Most nagyon nagyon nagyon jó! Azt érzem, hogy legyőztem magam, a lustaságom, az emelkedőt, a kilométereket,  és mozogtam. Büszke vagyok, hogy csak pár másodperccel vagyok lassabb, mint tavaly ilyenkor és tervezem a következő alkalmat.

Futni néha nagyon nehéz. De futás után mindig rettentően jó. Már csak ezért is megéri!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése