2015. április 26., vasárnap

Az 5, ami jobban megy, mint a 4

Pont egy hete a 4 km csak 80 méteren múlt, de képtelen voltam megtenni azt a 80 métert. Az egész nagyon nehéz és fárasztó volt.
Ezen felbuzdulva (???), úgy döntöttem, hogy ma cél az 5 km.

Túl jól emlékszem még, hogy tavaly nyár végén az 5 km már a ciki táv volt. "Csak nem állok meg 5 km-nél"-gondoltam akkor.
Ma meg azt, hogy "csak kibírok valahogy 5 km-t".

Menetközben aztán tettem magamnak egy kis engedményt, hogy ha nagyon kipurcanok, akkor a 4,5 is elfogadható. Mondjuk ezt azért csináltam csak, mert pontosan ismerem magam, hogy ha 4,5 km-t lefutok, akkor 500 méteren úgysem hagyom elúszni a napi célt. Kit akarok átverni?

forrás: marineposition.se
De a lényeg, hogy futottam, helyenként totyogtam, szenvedtem, de valahogy mégsem annyira, mint a múlt héten.

Most volt benne öröm is, nemcsak szenvedés. A tóparton - mert megint elmerészkedtem olyan messzire - megnéztem a pecásokat, a fodrozódó vizet, nagyot szippantottam a tavi levegőből. Tudjátok, az olyan más, mint a nem tavi.


Szóval nem állítom, hogy simán ment, de végre öröm is volt benne, újra látom, hogy miért is kedveltem meg.

És persze most, így utána... Juhuuuuuuuuu

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése