Tavaly, amikor elkezdtem ezt a blogot, az volt az elsődleges célom, hogy dokumentáljam a felkészülésemet a maraton váltóra, és azzal motiváljam magam, hogy néhányan olvasnak, és nekik el kell számolnom a fejlődésemmel.
Aztán jött az október, a maraton váltó, és pár nappal utána elkezdődött egy kálvária, amiben a futásnak nem nagyon jutott szerep. Megrengett az a világom, amiben az volt a legnagyobb gondom, hogy hogyan futhatnék 1 km-t 7:10-en belül. Nem futottam azóta sem, történt viszont sok más, többek között egy jó nagy műtét.
De mostmár minden jobb. Persze ez nem az a helyzet, amiben az orvosok azonnal gyógyultnak minősítenek, de ezt a csatát tutira megnyertem, és szerintem a háborúban is nyerésre állok.
Így aztán jöhet megint a futás!
Most úgy gondolom, hogy a blog mindazoknak szól, akik vágynak, vágytak futni, de nem mertek eddig belefogni, mert azt gondolták, hogy nehéz (mondjuk tényleg nehéz, de idővel élvezetesebb lesz, mint nehéz).
Szól még azoknak, akik nem vágynak futni, de csinálnának valamit és még nem döntötték el, hogy mit.
És végül, de egyáltalán nem utolsó sorban szól azoknak, akik betegségből lábadoznak, és még nem indultak újra neki a sportnak.
Gyertek velem, szerezzetek egy jó futócipőt (mert anélkül nem szabad) és indulás! Szenvedjünk együtt!


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése